HTML

SzívemcsücskeJapán

Ismét itt vagyok szívemcsücskeJapánban. Régi vágyam teljesült az EU jóvoltából. ETPs ösztöndíj, 9 hónap tanulás, küzdelem, kaland és vidámság. Szeretném megörökíteni. Íme hát egy darabka Japánból az én gyakran bepárásodó szemüvegemen keresztül...

Friss topikok

  • Huffnágel Pista: @Szivemjapan komment: Japánban már nem divat a pina - második, befejező rész klou.tt/3qyf6uj2170p (2015.03.11. 19:07) Félúton hazafelé...
  • Buku3: A fehér kimonó neve: 白無垢, vagyis shiro-muku. (2013.09.14. 00:01) Esküvő Japánban
  • totyii: a helytelensegert bocs (2010.02.27. 14:55) Szumó a színfalak mögött I.
  • Umi: "Rögtön útbaigazított minket, majd a tárgyra tért – are you married?" hát ezen jót nevettem XD no... (2010.01.23. 18:03) Buyou

Linkblog

2008.09.25. 17:11 Japanna

Lagzi japán módra

Azt hiszem ha valami, hát japán menyasszony nem szeretnék lenni.

Számomra a lakodalom – bár biztos akad izgulnivaló az ifjú pár részéről is, de azért főként - az örömteli mulatság színtere, a szeretteinkkel és barátainkkal való együtt örülésé. Japánban azonban sokkal inkább valami kötelesség, amit végig kell mosolyogni.

Tanárnőnk Meiji-jinguban lezajlott esküvői szertartása és a hosszadalmas fotózkodás után kiosztották számunkra a majdan fizetendő viteldíjat illetve a taxiutalványt (enélkül nem lett volna jogunk ezen a területen taxiba ülni), s mi átkocsikáztunk a Meiji-kinenkanba - azaz a Meiji emlékházba -, ahol kezdetét vette az első parti.

Az egész épület mintha lakodalmakra szakosodott volna, a gyönyörű kertben, a folyosókon, itt is - ott is különböző készültségi fokon álló menyasszonyokba botlottunk. A hatalmas és gyönyörű kertben félórás váltással követték egymást a boldog párok és rokonaik. Fejük körül szitakötőraj repkedett.

 

 

 

Mivel még korán volt, egy különterembe vonultunk, ahol szendvicsekkel és üdítőkkel vertük el éhünket, szomjunkat, és ahol később a kizárólag a lakodalomba érkező vendégek is gyülekezni kezdtek. A percre lebontott menetrendtől itt sem volt eltérés, időben megkezdődött a regisztráció, feljegyeztük nevünket egy nagykönyvbe, leadtuk a pénzzel megtömött darvas borítékot, átvettük az ültetési rendet, majd pontosan 3 óra 20 perckor befáradtunk a nagyterembe. 

 

Az asztalokon névjegykártyák vártak, és több mint 20 pincér segítette a mintegy 70 főből álló vendégsereg eligazodását és zavartalan szórakozását.

Valamilyen japán zene kíséretében hamarosan bevonult az ifjú pár. A menyasszony most először viselte – a fehér rétegek felett - az új ház kimonóját  szimbolizáló uchikake-t. Meghajoltak, majd hatalmas kört téve s így minden asztal előtt végigsétálva elvonultak a nászasztalhoz. Ott újabb meghajlás s az újdonsült férj néhány kedves szava következett. Ezt az eseményt – mint innentől kezdve mindent - egy pulpituson álló ceremóniamester vezényelte végig.

Miután – a most már megszokott segítség mellett - a menyasszony is sikeresen helyet foglalt, megkezdődött a lakodalom szerintem legunalmasabb fejezete, az ünnepi beszédek sora. Természetesen nem szónokolhatott más, mint a násznép két prominens személyisége, az ifjú férj vállalatának igazgatója és az új feleség főnöke. Kaptunk némi forgalmi adatokkal fűszerezett cégismertetést, és megtudhattuk, hogy az új családfő micsoda értékes, a vállalatért élni-halni képes munkatárs. Emellett azonban kitűnő sportoló, jól golfozik, a vállalati baseball- és futsalklub nélkülözhetetlen tagja, aki most már egy ilyen kitűnő és gyönyörű feleség mellett tényleg betöltheti nemes hivatását. Az új asszony feldicsérése sem volt kevésbé magasröptű. A kitűnő tanárnő a kollégák gyöngye, munkatársai lelkének ápolja, elhivatott pedagógus, csodálatos ember, megtiszteltetés vele dolgozni.

 

A beszédeket a méltatottak részéről természetesen illetlenség lenne ülve fogadni, de ez szerencsére a vendégseregre nem vonatkozik. Ha így lett volna, mi is végigálljuk az egész délutánt. Szerencsére azt is tudtuk előre, hogy ezek a beszédek a lakodalom nélkülözhetetlen velejárói, így a gyülekező alatt belaktunk a szendvicsekből. Most áldottuk az eszünket, bár hosszabb szónoklatokra számítottunk, s meglepődtünk, mikor 40 percen belül megérkezett az asztalunkra az első fogás egy szolidan porciózott de annál ízletesebb leves személyében. Én ekkor már meg voltam hatva, ha nem is a hallottaktól, de attól a figyelmességtől, ahogy az ételallergiámat kezelték.

Már a kezdet kezdetén megjelent egy pincérnő, aki jelezte, tisztában vannak vele, hogy nem eszem diót, mogyorót és csokoládét, igyekeznek is ennek megfelelően kiszolgálni, de vajon a magallergiám kiterjed-e a zöldborsóra és egyéb kerekded növényekre is. Hál istennek nem, így aztán a zöldborsókrém levest a többiekkel együtt kanalazhattam. Utána azonban minden fogásom egy kicsit más volt, nem kaptam szezámmagkrémet, dióöntetet és csokitortát. Le voltam nyűgözve.

 

Míg a levesünkkel bíbelődtünk, végighallgattuk a dísztáviratok feladóinak listáját és jókívánságaikat, majd sor került a Meiji szentélytől ajándékba kapott nagyhordó szaké csapraverésére. Persze a csapraverés nem épp a legtalálóbb kifejezés. A hordót inkább meglékelték, az ifjú pár és örömszüleik közösen, vezényszó mellett.

Mikor mindezzel megvoltunk, az asszonyka felszedelőzködött, és édesanyja kíséretében, nagy hajlongások közepette elhagyta a termet.

Közben megérkezett az előétel, mi falatoztunk és tovább hallgattuk a jókívánságokat, míg a férj szorgalmasan osztogatta a hordónyi szakét. Egyszer azonban ennek is vége szakadt, s édesanyjával együtt ő is kihajlongott a teremből.

Mi folytattuk a következő fogásokkal és megtekintettünk egy összeállítást a délelőtti esküvő legfontosabb mozzanatairól, valamint a két fiatal életének különböző állomásairól. Kislány az oviban, nagylány az iskolában, kisfiú a sportversenyen, diplomaosztó… A képek előtt szellemesnek vélt szövegek – már egyedül számolok, kinőtt a fogam, és így tovább.

 

Mikor ezen is túlestünk, nyugati muzsika és fanfárok közepette, édesapja karján visszatért közénk az időközben alaposan megszépült és nyugati esküvői ruhába bújt ifiasszony majd megjelent a férj is. Ismét körbevonultak a termen, pózoltak egy sort a fotósoknak, aztán helyet foglaltak az asztaluknál, melyen szép sorjában sorakoztak az eddig érintetlen, finom fogások. A férj nagy lendülettel bele is vetette magát az előétel élvezetébe, de alig kapta be az első falatot, máris felkonferálták a következő – állva meghallgatandó - ünnepi beszédet.

Ezt a szabályok szerint két kedves - a pár által előre felkért - barátnak kell elmondania. Ez esetben az egyik barát nem lehetett más, mint a férj kollégája és sporttársa, aki a fiatalokat valaha összehozta. És akkor valami olyasmit hallottunk, amire senki sem számított.

A kollegiális csapat időközben alaposan felöntött a garatra, a barát azonban előre megírta mondandóját, mely hemzsegett az esküvőn még véletlenül sem kiejtendő kifejezésektől. Megtudhattuk, hogy a most boldog férj mily magányos volt valaha, már mindenki aggódott, hogy ez a szegény pára képtelen valami kedves lánnyal megismerkedni, amikor mégis – a barát közreműködésével – megtörtént a csoda, s szerelembe esett. A sok túlmunkától azonban egészségi állapota sajnos megrendült, szakításra került sor, s csak a szanatóriumi rehabilitáció segített. Miután a fiú felgyógyult, az élet kegyes volt, a fiatalok ismét összekerültek, s most mily jó érzés őket együtt látni egy olyan barátnak, aki valaha összeismertette őket...

Ahogy elnéztem a tanárnőnket, nem szívesen lettem volna a helyében, de hősiesen állta a sarat és a beszédet. Csupán halottsápadt arcát nem tudta sehogy sem leplezni. A párja nagyokat nyelt, nem tudom, zavarában, vagy az orra előtt illatozó és számára egyelőre elérhetetlen finomságok látványától.

Az asszonyka barátnőjének beszéde szerencsére már megmaradt a sablonoknál, s nem okozott kínos perceket.

(Az ifjú pár lelkes futsal játékos. Bevallom, én ezt a sportot eddig nem ismertem, de Japánban nagyon népszerű. A foci egyik – 10 fő által - teremben játszott változata, ahol a terem fala nem használható, tehát a labda a falra rúgva ugyanúgy elhagyja a játékteret, akár a rendes futballnál. A labda viszont kisebb és puhább, ezért lányok által is könnyen kezelhető. Az ominózus barát szintén a futsalklub tagja, és a fiatalokat egy rangadó utáni mulatságon ismertette össze.

Az ilyen összeismertetés még manapság is igen gyakori, régen azonban uralta a házassági piacot. A szülők és ismerősök jól tudták – vagy úgy gondolták, jól tudják - ki való a gyermekük mellé, így aztán egy közreműködő segítségével megkeresték az alkalmas jelöltet. Néha persze a belső tulajdonságoknál fontosabb volt a pénz szava.

A Wasedán láttunk különböző statisztikákat. Az 50-es évek közepén a szerelemből kötött házasságok száma végre meghaladta az összeboronáltakét. Hurrá!

Ha belegondolok, hogy a világon Japánban a leghosszabb a várható élettartam és régen micsoda szégyen volt a válás. El se tudom képzelni, hogy lehet lehúzni mondjuk 70 évet valakivel, akihez nem szívesen mentünk hozzá és időközben sem sikerült megszeretni. Jaj! Bár ha azt veszzük, hogy a férjek éjjel-nappal a munkahelyükön vannak, talán kibírható.

Ha már itt tartok, a kedvenc statisztikám egyébként a születések számának alakulása. A második világháború után egy nőre átlagosan még 4 és fél gyerek jutott, ma már 1,4-gyel a japán nép a világ egyik leginkább fogyó lakossága. De nem ez az érdekes, hanem az 1966-os adat, amikor az újszülöttek száma a felére esett vissza. A kínai horoszkóp szerint 1906, 1966, legközelebb 2026 a vadló éve, az ilyenkor született lányok makacsak, megzabolázhatatlanok, nem jó feleségek. A megkérdezettek többsége ugyan nem hisz ebben a babonában, de úgy vélik, a többiek hisznek benne, ezért aztán nem árt az óvatosság.)          

De térjünk vissza a lagziba.

A barátnő díszbeszéde után következhetett volna egy kis szünet, amikor végre a fiatalok is bekaphatnak néhány falatot, azonban egy másik kedves – és szerencsére jó hangú - barátnő meglepetéssel készült, így aztán az ifjú pár mosolyogva, mi vendégek tovább falatozva végighallgattunk valami lírai vallomást.

Majd jött a torta, ami vakuk villogtatása és hatalmas csinnadratta közepette megvágatott. Az első vágáson túl a feladat a pincérekre várt. Az ifjú párnak ugyanis más dolga akadt. Egyetlen hosszú, égő rudat tartva meg kellett gyújtaniuk az asztalokon valamint a hatalmas gyertyatartón soros kapcsolással várakozó gyertyákat. Az első és egyetlen finom utalás a férfi és nő más típusú együttlétére. Ők végeztek a gyertyákkal, mi végeztünk a desszerttel. (Hú, mi lett volna ha valaki elkezdi kocogtatni a poharát és azt kiabálja - csókot, csókot…?)

Közben megtaláltak minket a videósok, és filmre vették üdvözlő szavainkat, és végül a műsorvezető felkonferálásával Georgi sem úszta meg, hogy néhány kedves szót szóljon a mi 4 fős diákseregünk nevében. A visszajelzésekből úgy tűnik, ez volt az esküvők alkalmával leginkább elvárt, legudvariasabb nyelven előadott beszéd. Nem csoda. Bár a tanárnőnk hivatalosan nem kérte fel Georgit, az esküvőt megelőző tutori órán – csupán tanítványa műveltségét bővítendő – egy „Ünnepi beszédek az esküvő alkalmából” című könyvből elolvastatott Georgival egy csomó lakodalmi beszédet. Volt köztük jó példa és rossz példa. „Remélem, nem lesz ilyen illetlen beszéd” – rebegte a tanárnőnk. Kívánsága sajnos nem teljesült.  

Miközben a kávénkat kortyoltuk, a feleség tolmácsolásában meghallgattuk a pár ünnepi beszédét. Megköszönték eddigi szíves útmutatásainkat és további támogatásunkat kérték elkövetkezendő házaséletükhöz. Hálát mondtak szüleiknek a sok szeretetért és segítségért, s ezt egy virágcsokor és fényképalbum átadásával hangsúlyozták.

Most a meghatódott szülőkön volt a sor. Ők is köszönetet mondtak eddigi tevékenységeinkért, segítségünkért, további szíves jóindulatunkba ajánlva a fiatalokat. A mulatságot az ifjú férj kedves szavai zárták, majd a család meghajlások közepette kihátrált a teremből. Az egész összejövetel nem tartott tovább két és fél óránál. 

 

 

 

A pincérek kezünkbe nyomták az időközben asztalunkhoz készített ajándékokat, és kitessékeltek minket az előtérbe. Itt szép sorjában búcsút vettünk az arany paraván előtt felsorakozott boldog pártól és szüleiktől, s átvettük az újabb apró ajándékot, a süteménynek álcázott kéztörlőt.

Így telt a hivatalos lakodalom, azaz az első parti. Ezt követte egy második, melyre szintén hivatalosak voltunk, de ahova már nem állt szándékunkban elmenni. 8 ezer yen megfizetésével jogunk lett volna arra, hogy este 8-tól 10-ig újabb 2 órát töltsünk el az ifjú párral egy közeli bárban. Itt talán még táncolni is lehetett volna, bár azt hiszem, ilyen hely kevés akad.  Azért remélem, addig adtak valamit enni annak a szegény fiúnak.

 

 

Itthon még egy meglepetés várt. Az ajándékok kibontása közben kezembe akadt egy vastag könyv – tisztára mint egy nászajándék katalógus. Ruhák, ékszerek, háztartási eszközök, kiegészítők. Csupa drága és finom darab. Mellettük egy megrendelőszelvény és egy kedves levél, mely szerint bátran választhatok a katalógus kínálatából. A számlát a jelenlétemmel megtisztelt ifjú pár állja.

 

13 komment

Címkék: esküvő lakodalom


A bejegyzés trackback címe:

https://szivemcsucskejapan.blog.hu/api/trackback/id/tr48681403

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Noncsi 2008.09.25. 19:08:42

Hű, azta, ez aztán a slusszpoén a végén. Ez igazán nagystílű, le vagyok nyűgözve.

wuwei 2008.09.25. 20:32:30

Hát a japánok nem szerelemből házasodnak manapság sem, csupán érdekből. Megcsinálják a kötelező gyerekszámot, addig hűségesek egymáshoz, utána mindegyik megy a maga útján és nem kérik számon egymáson. Rájuk nem vonatkozik a keresztény erkölcs és alapból sem monogámok.
Az tényleg érdekes, hogy a fiatalabb korosztály alig házasodik és alig nemz gyereket (és akkor is csak 30 felett). Gondolom ez egyfajta lázadás a hagyományos felfogás ellen. Mindenesetre így ők sem fogják megújítani ezt a feudális szemléletet.

Kata 2008.09.25. 21:01:36

tetszik a stilusod:)

InteriorLulu 2008.09.25. 22:12:58

Tényleg élvezetes írás, gratula hozzá! :-)
Vajon a most 42 éves japán és kínai nők - akikből ugye ezek szerint viszonylag kevés van - mekkora része talált magának férjet, és szült gyereket...?

Bastie (törölt) · http://www.hirmax.net/ 2008.09.25. 23:09:58

Pedig jó móka a nijikai is. Ott már a felső vezetés látóköréből kikerülve szabad rendesen csókolózni is, meg van bingó is.

Mondjuk az nekem is furcsa volt elsőre, hogy kerek perec megmondják, hogy mennyibe kerül, holott ők hívnak meg.

Bastie (törölt) · http://www.hirmax.net/ 2008.09.25. 23:12:25

wuwei, sültbolond vagy. Ha valamit nem ismersz, jobb ha csendben maradsz, úgyis kiderül.

cleric 2008.09.25. 23:22:06

koszonom az irast,megint egy szelet kulturaval lettem gazdagabb, csodas talalasban.

Attilajukkaja 2008.09.25. 23:44:06

Szerintetek egy ilyen japan ember hogyan elne meg egy igazi magyar lagzit? Elvezne vagy szornyulkodne?

2008.09.26. 00:41:39

Unokaöcsém thai lányt vett feleségül, Thaiföldön volt a lakodalmuk is, valószínűleg az ottani vidéki stílusban. Hasonló volt a menetrend, annyi különbséggel, hogy 1) reggel kezdődött a program a lány kikérésével, ami úgy nézett ki, hogy át kellett jutni az N db "útonálló" nőrokonon, mindnek megköszönni a lány nevelését, majd a hálát némi pénzzel is megtámogatni; 2) egy komplett buddhista szertartás is benne volt a programban; 3) a késő estig tartó mulatozásban legalább röpke 2-300-an vettek részt, és ez csak a lány családja-ismeretsége volt, mivel a vőlegény oldaláról senki nem volt ott; és ami a legdurvább 4) az egész nap folyamán egyetlen olyan programpont sem volt, ahol az ifjú pár akár csak egy röpke falatot ehetett volna...

Alex Ash 2008.09.26. 07:12:01

Tényleg csinos a menyasszony.
Ez a csajszi a dobos mellett meg te vagy? :) Te jobban tetszel.

Müszijő Csirke 2008.09.26. 07:45:03

Nagyon jó a blog,érdekes volt bepillantást nyerni a japán kultúra eme szeletébe:)!

Kodomo 2008.09.26. 09:57:02

Alex Ash, dobos? Az a vőlegény, aki éppen szakét oszt.

(1966. - "tűz ló" év és a 66 egyébként is szerencsétlen szám a lovaknak.)
süti beállítások módosítása