HTML

SzívemcsücskeJapán

Ismét itt vagyok szívemcsücskeJapánban. Régi vágyam teljesült az EU jóvoltából. ETPs ösztöndíj, 9 hónap tanulás, küzdelem, kaland és vidámság. Szeretném megörökíteni. Íme hát egy darabka Japánból az én gyakran bepárásodó szemüvegemen keresztül...

Friss topikok

  • utazgatok.hu: saját élményeim a japán WC-kről: utazgatok.hu/andras/3846/japan-munka-megszallottsag-technologia-... (2016.02.05. 13:42) Ahova a király is, császár is...
  • Huffnágel Pista: @Szivemjapan komment: Japánban már nem divat a pina - második, befejező rész klou.tt/3qyf6uj2170p (2015.03.11. 19:07) Félúton hazafelé...
  • Buku3: A fehér kimonó neve: 白無垢, vagyis shiro-muku. (2013.09.14. 00:01) Esküvő Japánban
  • totyii: a helytelensegert bocs (2010.02.27. 14:55) Szumó a színfalak mögött I.
  • Umi: "Rögtön útbaigazított minket, majd a tárgyra tért – are you married?" hát ezen jót nevettem XD no... (2010.01.23. 18:03) Buyou

Linkblog

2008.07.04. 09:26 Japanna

Pénteki csacsogás

Halihó

Nagy-nagy örömömre megújult a blogom. Régóta készülök már erre, ahogy arra is, hogy többet írjak, de folyamatos a küzdelem. Az iskola még 2 hétig tart, most van a végső hajtás, különböző vizsgák és prezentációk, riportok írása vár. Közben persze élmények hadától zsong a fejem.

Augusztustól kezdődik a gyakorlat, de addig még elutazunk csoportosan Hokkaidora, az északi szigetre, és Hitachiban egy 3 napos homestay-en vár rám Mercedes és gazdája, aki szerint Merci barátságos kutya...

De a legfontosabb, hogy már nincs 3 hét, és megérkezik Péter!  A blog megújítása, az új dizájn az ő érdeme!

 

 

A következő napokban majd igyekszem helyretenni a változtatás miatt esetleg elcsúszott oldalakat, de a különböző böngészők kompatibilitási problémáit sajnos nem tudom megoldani. Én Firefox alatt írok, és meglepődve tapasztaltam, hogy az Internet Explorerben mennyire szétesik a blogom. Ez már sajnos így marad...

Péter csak 2 hétig lesz itt, eljön a csoporttal Hokkaidora, és a fennmaradó egy hétre már annyi egyéb tervünk van, nem is tudom, hogy fog mindez ennyi időbe beleférni. Nagy szó ez a nyári szabadság itt az ETPben, és egész sokáig alig mertük elhinni. A szervezők mindenféle elmaradási eshetőségre felkészítettek. Az itteni gyerekeket más rendszer szerint oltják, és az egyetemisták többsége nem kapott valaha kanyaró elleni védőoltást. Tavaly olyan járvány tört ki, hogy az egyetemet 10 napra be kellett zárni. Szegény tavalyi ETPsek! Az ösztöndíjasokkal az egy hetes nyári szünetben pótoltatták a kiesést, így aztán egyenesen az iskolapadból zuhantak a gyakorlati cégek karjai közé. Most már nagyon közeleg a vég, így bízom abban, hogy mi valóban szabadok leszünk. 

Immáron 4 hónapja vagyok itt, és kezdek belerázódni az itteni életbe.  Ehhez persze hozzájárul az, hogy a választható tantárgyak miatt végre akadnak szabad  délutánjaim, amikor picit megpihenhetek. Ez a mai délután is ilyen alkalom. Bár tanáraink nem lettek kevésbé elnézőek, valószínűleg én is változtam mostanában, és nagyobb vállrándítással kezelem a kihívásokat és elvárásokat.

Péterrel megpróbálunk minden nap kommunikálni, mailek és csetelések, néha beszélgetések tarkítják napjainkat. Ettől függetlenül persze Péter kijövetele újabb kihívás lesz számunkra,  ismét egymásra kell majd hangolódnunk. Ebben azonban már nagy tapasztalatunk van, és jól ismerjük egymás árnyoldalait...             

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pénteki csacsogás

Péntek délután van, végre szabad vagyok, és beköszöntött a nyár. Hétágra süt a nap és meleg van. Most egyhuzamban szakadni kéne az esőnek, de az időjárás idén (is?) megbolondult. Igaz, ma éjjel rettenetesen esett, azt gondoltam, még talán az egy percre lévő metrómegállóig és így az iskolába se tudok eljutni, de aztán a viharfelhők váratlanul elvonultak, én pedig simán elkerekeztem az egyetemre. 

Esténként - hosszadalmas fogmosásom közepette - igyekszem meghallgatni a híreket. Van egy olyan oldal az interneten, ahonnan bármikor letölthetőek a napi rádióhírek, és a gyengébbek kedvéért lassabb, az időhiányban szenvedők vagy csupán tolmácsképzősök kedvéért pedig gyorsabban is meghallgathatók. (Nekem eddig mindig csak a nyelvtanulókon járt az eszem, és csak most gondolok bele, milyen jó időspórolás például 12.10-kor 7 perc alatt meghallgatni a 10 perces déli híreket.)

Ezek a hírek most rendszeresen arról szólnak, hogy melyik prefektúrában voltak vagy várhatók nagyobb esőzések. Ez óránként 50-100 milliméternyi csapadékot is jelenthet, szó szerint mintha dézsából öntenék. Mostanában igyekszem felkészülni az ilyen helyzetekre, s nagy örömömre - ismét sokheti utánajárással és meglehetősen borsos áron - végre sikerült beszereznem egy gumicsizmácskát. "Normális" méretű gumicsizmából igazán színes a kínálat, a legkülönbözőbb virágminták, pöttyök vagy állatfigurák tarkítják a lábbeliket. Tényleg vágytam valami ilyesmire, sajnos hiába, mert persze az én méretemben... Így is szerencsés vagyok, hogy a Ginzán, a legpompázatosabb és legdrágább üzletsoron mégiscsak van néhány bolt, amely a nagylábú külföldieket célozza meg. Ráadásul az eladók nem őrzik kincsként a párszáz méterre található konkurens bolt adatait, így aztán szépen sorjában csak találtam egy helyet, ahol volt egy utolsó darab, ami a lábamra illett. Pontosan szólva a balra, mert a jobb némileg kisebb, hiába, felemás vagyok. Ezen problémát orvosolandó az eladó úr - természetesen ingyen - különböző segédbetéteket  ajánlott majd csomagolt a cipőm mellé. Illetve véletlenül nem csomagolt, így aztán a bolt elhagyása után pár perccel arra lettem figyelmes, hogy mögöttem valaki hangos "o-kyaku sama" (vevő kisasszony) kiabálással vágtatva tör át a Ginzán hömpölygő tömegen... Máig nem értem, honnan a csudából tudta, hogy sok emeletet liftezve majd az épületből kilépve merre is indultam el...

A Sakura házba - japán szokás szerint - cipőben nem lehet bejönni, ezért a csizmákat és cipőket kint tartjuk az előtérben. Az épület valaha közfürdőként funkcionált, a vendégek a cipőjüket és egyéb személyes tárgyaikat a bejáratnál lévő  zárható rekeszekben helyezték el. A jobb oldali rekeszekről sajnos már eltávolították az ajtókat...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

... a bal oldalon azonban még régi pompájukban csodálhatjuk meg őket.

Nekem nagyon tetszenek ezek a kis bokszok, majdnem mind nyitható, és egész meglepő cipőkölteményeket és egyéb ajándékokat lehet találni bennük. Olyan, mintha hajdanán egy egész első-bálozós osztály itt felejtette volna a holmiját.

A valaha furfangos zár sajnos ma már nem használható. A minden ajtón különböző módon bereszelt fakulcsokat - a képen is jól látható falapokat - ugyanis beragasztották. Egy még üzemelő közfürdőben kipróbáltam egy ilyen tárolót, a falapot csupán a fémrekeszbe kell csúsztatni, és máris felpattan az ajtó. 

 

 

 

A szobáinkban spártai a bútorzat, így aztán örülök, hogy nem kell még a cipők elrakásával is bajlódnom. A bejárat melletti cipőtárolás kényelmes dolog, a napsütés  és meleg beálltával azonban megcsapott a megoldás hátrányának szele. Pontosabban illata. Nyolcunknak fejenként vagy 5 pár cipője van, az ugyebár 40, és akkor még nem is beszéltem a véletlenül itt felejtett vagy szándékosan itt hagyott darabokról.

Másik nagy kedvenceim az esernyőtartók, aminek használatától azonban - a mi házunk esetében - óvakodom. A kinyitható, apróbb esernyők nehezen állnak ellen az itteni viszontagságoknak, így aztán mindenki hosszú nyelű esernyővel közlekedik. Szerintem ez az egyik legveszélyesebb eszköz, amely alaposan rontja a baleseti statisztikákat. Az összeütközések elkerülése végett az emberek többsége - Tokyoban legalábbis - átlátszó esernyőt hord. Ez nagyon praktikus, még a biciklikre is felszerelhető, ugyanakkor közös esernyőtartó használata esetén könnyen felcserélhető darab. (Az a gyanúm, a  mi külföldiek által lakott házunkban nem felcserélésről, csupán kölcsönvételről beszélhetünk, mindenesetre jobbnak láttam a magam példányait beköltöztetni a szobámba.) Lehet, hogy valami feltűnő darabbal pillanatok alatt tisztázódna a helyzet, mivel azonban az ernyőmet én is rendszeresen ottfelejtem valahol, inkább maradok az átlátszó és olcsó megoldásnál.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csinosabb hölgyek azonban ezen kiegészítő színét és fazonját - nagyon helyesen - a ruhájukhoz igazítják. Mutatós darabok, azonban esőveszély esetén épp velük gyűlik meg a bajom. Ezek a hölgyek apró retiküljüket és összecsukott, hosszúnyelű esernyőjüket egyazon alkarjukra akasztva hordják. Sajnos még  a magassarkú cipőjük sem segít, ha nem emelik fel a kezüket, az ernyő a földet veri, így aztán mindannyiójuk valami egészen utánozhatatlan kéztartással egyensúlyoz. Néha így, néha úgy, az ernyő pedig egy-egy óvatlan pillanatban beakad a gyanútlan utastársak lába közé. Nemegyszer kellett már csoda ahhoz, hogy baleset nélkül ússzam meg a váratlan beakasztást. Ha esőgyanús nap van - és mostanában sajnos majd minden nap ilyen - különösen körültekintően közlekedem, és igyekszem méteres távolságban elkerülni vagy kikerülni a tipegő hölgyeket. Ehhez azonban - ilyen tömegben - hatalmas gyakorlat szükségeltetik.

Tapasztalataim alapján a közintézmények és bevásárlóhelyek a látogatási időtartam hosszától és a látogatók számától függően határozzák meg az esernyők bevitelének  szabályait. A kis boltoknál csupán egy közös használatú rekesz  áll  a bejárat előtt,  míg  a nagy forgalmú  és röviden látogatott helyeken hosszú zacskók várják a vendégeket. Elegánsabb  esetben egy apró szerkezet segítségével kerülnek fel a  csöpögésgátló huzatok, és a tulajdonos az ernyőjét mindenhová magával hurcolja.

Elitebb helyeken  azonban zárható esernyőtartó dukál...

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

 

3 komment

Címkék: cipők esernyők


A bejegyzés trackback címe:

https://szivemcsucskejapan.blog.hu/api/trackback/id/tr27552589

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

norka 2008.07.04. 20:04:02

Hihetetlen néha, hogy komolyan írsz, pedig hát, na ne szépítsük, a japánokról van szó! ;)
Hurrá a nyarláshoz és kitartás neked addig is!

Noncsi 2008.07.25. 23:10:34

Azért nagyon bírom ezt a vevőközpontú hozzáállást. Viszont egyre jobban bosszant és idegesít a magyar stílus, ez nyilván összefügg nemzetközi tapaszatalataim gyarapodásával.

Dickens 2008.07.28. 18:30:13

Sziasztok,

egy gyerekeknek, japánról és a keleti kúltúráról szólóprogramot igyekszem éppen összeállitani. Ehhez kérem a segitségeteket. Hol lehet vajon itthon olyan embert találni aki ismeri a japán táncokat és talán még tanitani is tudja a gyerekeknek. Illetve olyan embert tanárt is keesek, aki érdekfeszitő előadásokat tudna tartani. Azért kérdezlek titeket, mert úgy látom ti is járatosak vagytok a témában. Előre is köszi.