HTML

SzívemcsücskeJapán

Ismét itt vagyok szívemcsücskeJapánban. Régi vágyam teljesült az EU jóvoltából. ETPs ösztöndíj, 9 hónap tanulás, küzdelem, kaland és vidámság. Szeretném megörökíteni. Íme hát egy darabka Japánból az én gyakran bepárásodó szemüvegemen keresztül...

Friss topikok

  • utazgatok.hu: saját élményeim a japán WC-kről: utazgatok.hu/andras/3846/japan-munka-megszallottsag-technologia-... (2016.02.05. 13:42) Ahova a király is, császár is...
  • Huffnágel Pista: @Szivemjapan komment: Japánban már nem divat a pina - második, befejező rész klou.tt/3qyf6uj2170p (2015.03.11. 19:07) Félúton hazafelé...
  • Buku3: A fehér kimonó neve: 白無垢, vagyis shiro-muku. (2013.09.14. 00:01) Esküvő Japánban
  • totyii: a helytelensegert bocs (2010.02.27. 14:55) Szumó a színfalak mögött I.
  • Umi: "Rögtön útbaigazított minket, majd a tárgyra tért – are you married?" hát ezen jót nevettem XD no... (2010.01.23. 18:03) Buyou

Linkblog

2008.08.02. 17:04 Japanna

Kagurazaka matsuri

Egy hosszú és kalandos utazás után ismét itt vagyunk Tokyoban - Péterrel. 

Végre kezdem elhinni, hogy tényleg véget ért az iskola, hogy nem kell minden nap kanji tesztet írnom, és hogy alapjában véve milyen vidám is ez a japán élet.

A szünetet azzal indítottam, hogy az ETPs csoporttal azonnal elutaztunk Hitachiba egy 3 napos kötelező homestayre, ami a vártnál sokkal jobban sikerült, és ahol egy hatalmas dinnye csukott szemmel történő lekaszabolásával némi tiszteletet vívtam ki a helyiek és persze az ETPs csoport férfitagjai között, így aztán páran úgy döntöttek, ez már fele sem tréfa, s mégsem fognak elválni a kedvemért...

A Hitachi mulatság megérdemelne egy posztot, ám erre csak máskor kerülhet sor, mert a visszatérés után már másnap megérkezett Péter, és azóta csak kapkodjuk a fejünket és élvezzük a kalandokat.

Kagurazaka - a városrész ahol lakunk - valóban méltó a nevére. Az elnevezés 3 kanjiból áll, természetesen a már többször említett olvasási csavarral, ahol a kami (isten, istenek), a raku (vidámság, jókedv, zene) és a saka (domb) olvasatú jelekből összerakva valami új kerekedik. Kagurazaka - az istenek mulató dombja... Mi is itt mulattunk a múlt pénteken Tokyo egyik leghíresebb matsuri-ján (ejtsd macuri), ami lényegében egy hatalmas táncos fesztivál, ahol végre kendőzetlenül mutatkozik meg az igazi japán lélek - persze kizárólag este 6-tól fél 9-ig... 9 órakor már autók járnak a tisztára söpört úton, és csak a környező utcákból fel-felbukkanó, yukatába (ejtsd jukata) öltözött járókelők keltik fel a gyanúnkat, hogy itt valami történt.

 

 

Kagurazaka főutcáját már hetek óta színes lampionok borították, és a lámpaoszlopokba épített hangszórókból áradt a matsuri jellegzetes zenéje. Pénteken 6 óra körül végre megjelentek a helyszínt biztosító rendőrök, akik 4 fős csoportokban védték az egyébként kordonokkal is lezárt 1 sávos utcát az esetleges behajtóktól. Boldogan sípoltak és lengették a kezüket, amikor a gyalogosok a jelzőlámpa zöld jelzésénél a szokásos módon áthaladtak az úttesten.

Közben a nézősereg is gyülekezni kezdett, ki-ki leterítette a maga szőnyegét vagy kinyitotta a kisszéket és megkezdődött az útmenti piknik. 

A nézősereg egy része yukatába öltözött, ami a kimono nyári és kevésbé elegáns megfelelője. Kimonos embereket ritkán látni már az utcákon, sokaknak már nincs is kimonojuk, ha nagyon szükséges, a jeles alkalmakra bérelnek egyet valamelyik szalonból. A yukata azonban most újra népszerű, főleg a matsurik alkalmával. Felvenni nem egyszerű, én általában körülbelül 20 percig öltözködöm, tekergetem a sok madzagot és a hosszú obit (övet), pedig kapható már olyan változat, ahol a masni már eleve készen áll, csupán egy ügyes mozdulattal a hátunkra kell illeszteni. De hát egy úri nő....

Rekkenő hőségben a yukata - ami a kimonó nehéz anyagával ellentétben lenge pamutból készül és a hóna alatt igencsak mélyen kivágott - szellős viselet, és megéri a fáradtságot. Feltéve persze, hogy az ember japános módon akar feltűnni vagy tetszeni. Egyéb esetben azért kényelmesebb a nyugaton már megszokott lenge blúzocska miniszoknyával. Persze egy szőke nő yukatában azért mégis elegánsabb...

És egy kutya is, bár úgy láttuk, ő alapvetően nem lelkesedett az ötletért. A gazdik azonban minden alkalmat kihasználnak, hogy kis kedvencüket minél csinosabban járathassák. A mi újdonsült kutya-barátunk megpróbált ugyan hangot adni tiltakozásának amikor gazdája - fellelkesülve azon, hogy mi rácsodálkoztunk a pihegő eb elegáns öltözetére - újra igazította a meglazult masnikat, azonban menekülési kísérlete nem járt sikerrel.

Csodálkozunk, hogy ilyenkor nyáron a japán állatvédők nem razziáznak az utcákon és a közparkokban. Az Európai Unióban valószínűleg gazdik hada kerülne hűvösre állatkínzás címszóval, ha hasonló módon megpróbálná 90 százalékos páratartalommal párosuló 35 fokban farmer szoknyácskában vagy űrhajós-szerelésben sétáltatni négylábú kedvencét. Emellett a yukata már igazán csekélyke megpróbáltatás... 

Közben a nézősereg gyülekezett, aki csak járni tudott - és aki nem - mind megjelent. Mi közben interjút adtunk a helyi tévének és elmeséltük, mennyire is boldogok vagyunk, hogy részt vehetünk e jeles eseményen. 

Ezalatt megkezdődött a mulatság.  A környék összes egyesülete és közössége - a boltosoktól az iskolákon, lakóközösségeken és postásokon át - képviseltette magát, de önjelölt előadók is szép számmal akadtak.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A csapatok libasorban, saját  együttesük zenei kíséretével  táncolták végig Kagurazaka főutcáját, a lépésben és koreográfiában nem volt megkötés, csupán a jellegzetes "Ya-to-sa" kurjongatásnak kellett állandóan elhangzania. Ez az úgynevezett awa-odori (az odori azt jelenti, tánc), ami Japán négy fő szigetének legkisebbikéről, Shikokuról származik, azonban a második világháború után rövid időn belül elterjedt az egész országban.

 

 A táncosokat a hagyományos húros shamisen-en (ejtsd samiszen), dobon, furulyán és bronz tányéron játszó férfiak és nők kísérik.

A végére Péterrel mi is alaposan begyakoroltuk a "Ya-to-sa" kiáltást (aminek állítólag semmi értelme), és miután a végjátékban úgy döntöttünk, szabad a tánc, Péter  baritonja és az én csodálatos szopránom elkápráztatta az utca közönségét.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Egyetlen hölgy nem osztozott csupán az általunk kiváltott lelkesedésben, vele alapos összetűzésbe keveredtem, mivel ő az út szélén trónolva a botjával próbált móresre tanítani és kijelölni a táncterület határait. Egy japán fiatal valószínűleg zokszó nélkül tiszteleg és megköszöni a nála idősebb útmutatásait, bennem azonban fellázadt az ifjúság, és a hölgy japánul tudhatta meg, mi is róla és eljárásáról a véleményem. Persze rögtön előkerült egy önkéntes közvetítő, így a helyszín biztosítására kivezényelt rendőröknek igazán nem akadt dolguk.

Az ilyen események valóban békések, ahol felváltva keverednek a kicsik és nagyok, láttunk apukákat hátukra kötözött alvó gyerekekkel táncolni, és sokszor már a 4-5 éves kicsik is együtt lépdeltek szüleikkel. A japánok úgy tartják, az ilyen közös megmozdulások és össztáncok erősítik a közösségi szellemet, és az itt résztvevő gyerekeknek - megérezve az együvé tartozás szellemét - felnőttként se jut majd eszükbe, hogy a társadalom vagy a csoport ellen vétsenek.

Nem a matsuri az egyetlen lehetőség Japánban arra, hogy a gyerekeket egy nagy extatikus kulturális élménnyel gazdagabbá tegyék és beágyazzák abba a közegbe, amiben élni fognak. Ilyen a Fuji-san megmászása is. De erről majd a következő bejegyzésben...

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

     

 

 

 

 

 

 

 

 

Péteriáda
Egyszer egy ismerősömnek nagy lelkesen meséltem az élet dionüszoszi oldaláról, vérről, testről, vadságról. Az ismerősöm a végén azt suttogta, hogy ez azért nagyon intim, nem?
A matsuri végén azok a női táncosok táncoltak, akiken - japán fogalmak szerint - csak alsóruha volt. A görög játékokat a bor és a mámor ethosza lengte körül. A matsurin nem láttam, hogy sokat ittak volna, de a zenéből, színekből, sok órás ütemes táncból, verítékből, az este melegéből a nyakunkba lihegett Dionüszosz. Szerelmet, vadságot, sebesülést, bukást, ütközést és őrületet nekünk!

4 komment

Címkék: tánc matsuri kagurazaka yukata


A bejegyzés trackback címe:

https://szivemcsucskejapan.blog.hu/api/trackback/id/tr4597496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Noncsi 2008.08.08. 01:00:22

"egy hatalmas dinnye csukott szemmel történő lekaszabolásával némi tiszteletet vívtam ki a helyiek és persze az ETPs csoport férfitagjai között, így aztán páran úgy döntöttek, ez már fele sem tréfa, s mégsem fognak elválni a kedvemért..." - ezt fejtsd ki bővebben légyszi, nem szeretnék elhamarkodott következtetésekbe bocsátkozni a férfilélek természetét illetően... :)

Noncsi 2008.08.08. 01:04:48

végéhez: nekem dionüszüszibb lenne, ha izzadó férfiak táncolnának oly szenvedélyesen... vajon olyan is van?

Péter · http://www.cafeopen.eu 2008.08.08. 13:06:02

Van, csak Afrikában, Latin-Amerikában, stb. Már az is erős volt itt, hogy a csajok nem hordtak plusz harisnyát és időnként kivillant a lábuk.

Balazs 2008.09.26. 09:08:36

Konnybe labadt a szemem, amikor a postot olvastam, es azok a kepek... En ket evben is resztvettem az Awa-Odorin, megpedig a Kagura-ren csapat tagjakent. Mar honapokkal azelott elkezdtunk gyakorolni a szentelyben (ami a kepen is lathato), hogy azutan birjuk a jo haromoras vonulast ket napon keresztul. Eletem egyik nagy elmenye!