HTML

SzívemcsücskeJapán

Ismét itt vagyok szívemcsücskeJapánban. Régi vágyam teljesült az EU jóvoltából. ETPs ösztöndíj, 9 hónap tanulás, küzdelem, kaland és vidámság. Szeretném megörökíteni. Íme hát egy darabka Japánból az én gyakran bepárásodó szemüvegemen keresztül...

Friss topikok

  • utazgatok.hu: saját élményeim a japán WC-kről: utazgatok.hu/andras/3846/japan-munka-megszallottsag-technologia-... (2016.02.05. 13:42) Ahova a király is, császár is...
  • Huffnágel Pista: @Szivemjapan komment: Japánban már nem divat a pina - második, befejező rész klou.tt/3qyf6uj2170p (2015.03.11. 19:07) Félúton hazafelé...
  • Buku3: A fehér kimonó neve: 白無垢, vagyis shiro-muku. (2013.09.14. 00:01) Esküvő Japánban
  • totyii: a helytelensegert bocs (2010.02.27. 14:55) Szumó a színfalak mögött I.
  • Umi: "Rögtön útbaigazított minket, majd a tárgyra tért – are you married?" hát ezen jót nevettem XD no... (2010.01.23. 18:03) Buyou

Linkblog

2008.11.20. 15:38 Japanna

Szabadság, Szerelem

Itt a Szabadság és itt a Szerelem!

Kedden véget ért egy nagy történet, ami kereken egy évvel ezelőtt kezdődött Párizsban. Párizs, Milánó, London, Tokió - az ETP immáron történelem, én pedig ismét visszatérek a diáklétből a tényleg dolgozó emberek társadalmába! Persze most még csak módjával...

A diplomaosztó hatalmas csinnadrattával, népes vendégsereggel, fontos emberekkel, rengeteg finom étellel zajlott le Tokió egyik legelegánsabb szállodájában. Persze mi is alaposan kitettünk magunkért, főleg talán  én. Fodrász, smink, kimonószalon... De az eredmény megérte. Őszintén szólva úgy éreztem magam, mint egy kis hercegnő, akit nem csak a lovagja udvarol körbe, de egész udvartartás kíséri lépteit. 

Az egész hátránya persze, hogy éhes maradtam...

 

Az izgalom már napokkal ezelőtt elkezdődött. Sőt! A kimonó ugyanis sokrészes műfaj. Van egy felsőruha, egy alsóruha és egy legalsóruha is. Ezek szabása kb. ugyanolyan. És persze a sminkes és a fodrász, ahogy Anna írja feljebb - férfiszemmel bájos izgalmak sokasága. És persze a végeredmény: egy még általam sem látott csodaszép nő. Megérte a hihetetlen mennyiségű belefektetett energiát. Egész este alig beszéltünk, mert Annát egyre a körülötte zsongó udvarias vagy piszkos fiatalabb és öregebb fazonok foglalkoztatták (egy arc totál fel volt háborodva, hogy nem nyilatkozom, hogy Anna lesz-e a feleségem)  <ebben a kérdésben még nekem is lehet egy-két szavam - a szerk.> Persze a háttérinfókkal csak én rendelkezem... a party után még elvonultunk dumálni egy izakajába (kocsma), már farmerban, levezetésként.

 

Dobogó szívű családtagoknak, lelkes barátoknak és kíváncsi ismeretleneknek íme 2 videó a diplomaosztómról. Az első színpadravonulást előre elpróbáltuk, hol megyünk fel, hogy hajlunk meg, hogy fogunk kezet, hol megyünk le... - fő az alaposság!

 

A második jelenés azonban mind engem, mind lelkes operatőrömet készületlenül érte, le is maradt a lényeg, hogy miért is kell újra feltipegnem az emelvényre. Szóval mókás, de én nyertem el a legjobb japán nyelvű üzleti prezentáció különdíját. Miközben a prezentáció alatt úgy remegett a kezem, hogy a szlájdokon alig tudtam rávilágítani a kihangsúlyozandó részletekre, és csak túl akartam lenni az egészen, mert tudtam, hogy ez az utolsó egyetemi megmérettetés, és az eszem már azon járt, hogy másnap hajnalban indulok a reptérre Péter elé...

Azóta nyugalmas napokat élünk, barangolunk a mindkettőnk számára annyira szeretett Tokióban, s bár én még itt maradok, búcsúzunk a helyektől, ahova annyit jártunk, az emberektől, akikkel egy évet töltöttem (íme kis ETPs csapatunk), és lelkesen beszélünk arról, milyen újabb izgalmak várnak ránk január végéig (Péterre Budapesten, rám Tokióban), amikor - remélhetőleg vastalanítva - végleg hazautazom. 

 

Péter mostani ittléte a korábbiakhoz képest kevésbé szól Japán nevezetességeiről,  de ismét van néhány kedves képünk...

...például az Erzsébet-hídra emlékeztető Rainbow bridge-ről, amin Odaibara, a főként építési törmelékekből épített mesterséges szigetcsoportra lehet kijutni egy kizárólag számítógépek által működtetett és vezetett vonattal, amin az utas úgy érzi magát, mintha hullámvasúton ülne, leszállás után pedig tátva marad a szája a futurisztikusnál futurisztikusabb épületek látványától...

(sajnos olyan sötét volt, hogy ezeket nem sikerült megörökítenünk)

 

 

 

 

  

 

... vagy erről az elsőre kissé talán ijesztőnek tűnő halról, amelyik pont annyira ízletes mint amennyire ronda, és amin pont fele annyi ehető rész van mint amire az éhes  lakmározó számít (igaz, a szemét ismételten kihagytuk).

 

 

   

...megérintett minket a "zen szava"...

 

 

 

 

 

 

  

...és újra elmerültünk a japán szecesszió mélységeiben...

(ez a Waseda melletti épület, amit minden nap megcsodáltam)

 

 

 

 

  

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

7 komment


A bejegyzés trackback címe:

https://szivemcsucskejapan.blog.hu/api/trackback/id/tr14779602

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Enci · http://7p8hj8 2008.11.20. 17:50:45

Anna! Fantasztikus vagy az eredményeiddel, még egy külön díj is belefért. Nahát és a Kimonó! nagyon jól áll, lehet hogy máskor is ezt kellene viselni????

norka 2008.11.20. 21:42:22

És ki ez a magas, szőke japán lány? Ez a tipegés?!?! Hihetetlen! Gratulálok a diplomához és a különdíjhoz. Kiderült már, milyen munkád lesz? :)

Anita 2008.11.21. 19:58:13

Szia Panni!

Gratulálunk a diplomádhoz és a külön díjhoz. Igazán gyönyörű vagy kimonóban és a Péterrel együtt is nagyon szépek vagytok! Már nagyon várunk haza, addigra egy igazán nagy Zalán és Kata vár téged! (Zalunak mindig mutatunk téged) Vigyázzatok magatokra, sok puszi

Andris 2008.11.22. 13:14:40

Anyira, de annyira büszke vagyok rád! És ami még fontsabb. Látom a videókon, hogy Te is az vagy. Legyél is!
A tipegés tényleg vicces. Olyan, mintha egy babaházban lennél, ahol a világ legkomolyabb képzése mellett egészen gyerekes szabályokhz alkalmazkodva kell élni. Látni, hogy ilyen-olyan tipegések, hajlongások, többezer éves szertartás szerinti lépcsőn felmenetelek közepette is úgy mosolyogsz és virulsz, ahogy talán még soha sem láttalak.
Közben Aput is felterjeszették a legjobb magyarnyelvű, Japánról szóló prezentáció kategóriában idehaza. Most éppen Makóra megy vele előadássorozatra.
Minden jót kívánok neketek ezekre a hetekre! Szívből!

anyu, miki, tati 2008.11.22. 14:01:43

Gratulálunk!
Gyönyörű vagy a videókon!!Amikor hazatérsz, a továbbiakban kötelező a smink számodra!!!
Várunk már és hozzál ajándékot nekünk :)

Noncsi 2008.11.23. 12:48:22

Nagyon szép a hajad (is)! Én inkább a megkönnyebbült és büszke mosolyt látom az arcodon a felvételeken, és azt hiszem, tudom is, hogy mit gondolsz magadban... :)
Ezt a tipegést direkt kellett, vagy a ruha miatt van? Szerintem szörnyű. Persze főleg a politikai üzenete miatt, Te amúgy nagyon tehetségesen tipegsz:)

Zsókaanya 2008.11.30. 14:50:49

Amint látom, ETP-s csapatodban még további négy hölgy tanulgatott. Ők még nem kaptak diplomát, vagy lemondtak a kimonó gyönyöreiről? Lám titkon mégis kiütött Rajtad az ősi japán-magyar rokonság, amit a franciák és más nyugatiak nem mondhatnak el magukról. Atyád által készített fényképek egyikéről megtudtam, hogy a japánoknak is szent állatuk a fehér ló - mint a mi őseinknek is volt (lásd: fehér ló mondája, fehér ló fia meséje stb.) - ezért sok kis magán mikoshiban látható egy kis fehér ló. Utána érdeklődnél ennek a kérdésnek?