Melegszik és virágoznak a szilvafák!!!
Az e hétre előirányzott feladatok közül egész sokat teljesítettem. Nem csak regisztrálva vagyok, de immáron saját mobiltelefonnal valamint olvasni és beszélni is képes elektromos szótárral is rendelkezem. 

Egyedül a bankügy nem akar megoldódni. Mikor végre még a 3 órai zárás előtt sikerült becserkésznem az egyetem közvetlen közelében lévő egyetlen bankfiókot, közölték velem, hogy nem nyithatok náluk számlát, mert nem tartózkodom legalább 6 hónapja Japánban. Nagyon megalázva éreztem magam. Azóta kinyomoztam, állítólag ez az egyetlen olyan bank, amelyik ezt a szabályt alkalmazza, így máshol talán sikerrel járok.

Bár még nincs bankszámlám s így az eladók kissé húzták a szájukat, a mobiltelefonnal nagyobb sikerem volt. Az ETPs csapat egyik tagja talált egy helyet, ahol kivételesen nem alkalmazzák a 2 éves szerződési kötelezettséget. Ehhez csupán meg kellett venni a legolcsóbb és legkevesebb funkcióval rendelkező telefont, majd megkötni a szerződést, amit bármikor lemondhatok. Ezt a legalább 2 éves szerződési időt állítólag azért is vezették be, mert a telefonok olyan fejlettséget és ezáltal olyan értéket értek el, amit a felhasználók már nem voltak képesek egyszerre megfizetni. Így most 24 hónapig kvázi lízingelik a készüléküket. De ebben a havidíjban legalább a javítás is benne foglaltatik. Az én új telefonom „gagyi”, nincs például benne tévé meg rádió, csak kamera meg video-telefon mód, meg internet, külön mailbox. Ha a készülék elromlik vagy elvesztem, magamra vessek.    
Otthon legalább 5 éve egyfajta mobilom volt, annak sem használtam ki minden funkcióját. Most úgy érzem, lassan korlátoznak a korlátlan lehetőségek.

Az elektromos szótáram is egy csoda, pedig „tavalyi modell”. 100 nagyszótárat foglal magába, ennek nagy része különböző japán-angol szótár, közmondásgyűjtemény, kanji szószedet, de benne van több angol illetve japán egynyelvű magyarázó kézikönyv is.
A régi szótárak nagy hiányossága volt, hogy ha a felhasználó nem ismerte valamely kanji hangalakját és nem tudta azt begépelni, akkor sosem tudta meg a szó jelentését. Ehhez a készülékhez már egy kis érintőképernyő is tartozik, amire egy speciális ceruzával rá lehet rajzolni a kanjikat. A gép - számomra meglepően nagy arányban – felismeri a beírtakat, majd pillanatok alatt válogatni lehet, hogy japán magyarázatot kérünk, vagy esetleg angolt, stb. Ha a magyarázatban nem értünk egy szót, akkor azt is pillanatok alatt meg lehet keresni úgy, hogy közben nem vész el az addig olvasott anyag.

Az egész gép 25 deka, gyakorlatilag olyan, mint egy mini laptop. Az érintőképernyő ott van, ahol a laptopon a kézi egér. De ez a „régi” modell, mert az újnak már a kijelzője is érintős. Olyan szép, hogy már féltem hozzáérni.
És mindehhez mérten ezek a szótárak nem is drágák. 5 éve még a nagyon „egyszerű” darabokat lehetett 60-80 ezer yenért megkapni. Most a vadonatúj csúcspéldányok kerülnek kb. 45 ezerbe. 
Nekem szerencsém volt, mert az én gépecském a bolti mutogatós példány, az utolsó darab. Ezért aztán igencsak jutányos áron sikerült hozzájutnom.

Most ott tartok, hogy a szótár segítségével tanulmányozom a számtalan funkciót. Szépen lerajzolom a különböző billentyűkön lévő kanjikat, és pillanatokon belül megtudom, mit takar a gomb. Emellett kisilabizálom a metró összes hirdetését és a pályaudvarok összes kiírását.
Ha akarom, meghallgathatom a szavak kiejtését, és a „hisutori” gomb megnyomásával bármikor visszanézhetem, hogy az elmúlt napokban milyen szavakat kerestem meg. Így aztán nap mint nap felfrissíthetem az új kifejezéseket. 
Nem csak én, de Ayako és Takuo is rákaptak a szótáramra. Többször volt már, hogy közösen kerestünk ki valamit.

Ez a ház nem Akihabarán van, de méreténél fogva nagyon megtetszett...


































 

A vécék fejlődésével is lépést kell tartanom. Szerencsére az utcai vagy állomási közvécék továbbra is csak a szokásos szolgáltatásokat hozzák, a használó által kibocsátott hangok elnyomására szolgáló vízcsobogást, a különböző alvázmosási funkciókat, az önlehúzást, stb. Ezeket már – hogy ne kerüljek bajba – az évek során elég sokat tanulmányoztam, ennek ellenére újra meg újra érnek még meglepetések. 

Pénteken este egy egyszerű étteremben közelítettem meg a sejtelmes fényben játszó mellékhelyiséget. Sötétség, a sarokban csak egy-két lámpácska pislákolt. Nem volt mit tenni, közeledtem. És akkor hirtelen, mintegy varázsütésre, felnyílt a fedél, s előttem a perem alól világító vécécsésze. Az ámulattól hirtelen a szavam is elakadt.
Talán ezért, vagy csak a sok ivásom miatt fordulhatott aztán elő, hogy az átlagosnál tovább próbáltam kihasználni a vécé által nyújtotta lehetőségeket? Mivel nem telepedtem rá, a csésze  egy idő után talán nem érzékelte jelenlétemet, és úgy döntött, most már bezár. Cseppet sem voltam boldog amikor jól a hátamra koppintott. Azért még van mit fejleszteni rajta…