Minden nap megfogadom, hogy írok, de csak rohanok és próbálom utolérni magam.  Rengeteg dolog történt velem a héten, mégis ha rangsorolnom kell az élményeimet, nem választhatok mást, ismét kikötök a Sakuránál.

A legutóbbi bejegyzésem óta 4 o-hanamin, azaz virágnézésen vettem részt, és azt hiszem, végre teljesen megéreztem, mi ez a szenvedély. Végül én is rabja lettem ennek a csodának.

Az utóbbi napokban a városban járva kezdett az az érzésem lenni, megállt az élet, itt nincs is más, csak cseresznyefák és cseresznyefák. Mivel az egész virágzás még jóesetben sem tart tovább néhány hétnél, így én sem maradhattam itthon, elmentem az összes szervezett viráglesre.  Megérte. 

Emellett még egyik este sentoban (szento), azaz közfürdőben is voltam Saraval, a portugál lánnyal, tegnap meg hajókázni a Tokió öbölben, miközben apró asztalokon sütögettük a vacsoránkat.

Annyi élményem van, meg persze rengeteg fotóm, de most csak mentegetem magam, és  ígérgem, hogy hamarosan...